~ azaz a lila bársony. Egy 60x80-as, levendulával borított domboldal a tengerpart mellett, hogy meg ne fázzon. Akrilfestékkel készült, természetesen... :)

40x50, akril, (és metál akril). A legnagyobb türelmet igénylő festményem kétségkívül ez; a macskakövek minden este hazamennek a házaikba, amikor látják, hogy feljött a Hold.

Ez az egyik kedvenc képem azok közül amiket eddig festettem, Ekkor fedeztem fel a tubusos fehér akrilfestéket, amit egyenesen a vászonra nyomtam, mint egy szédült. Néha szeretek úgy festeni, hogy egyáltalán nem gondolom át mit csinálok, csak hagyom, had mozogjon a festék saját természete szerint. 50x70-es méretű, feszített vászonra készült, akril és aquarell találkozása.

20x20, akril. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs mit akartam festeni, de nem tetszett, ezért elhelyeztem a kerti csap alatt és ráeresztettem.

Ebben az 50x50 centiméterben a legkedveltebb színeim mind bemutatkoznak. Univerzumnak készült, de közben meggondoltam magam és festőkéssel úgy lealapoztam, hogy csak na! A levendulák másnap kerültek rá, s utána a struktúra, valamint a Hold. Ahogyan a fény játszik a képen, ezüstös-zöldes-kékes színekben pompázik a metál akriloknak és a gyöngyház-fényűeknek köszönhetően. Ha még egy címet adhatnék neki, azt adnám 'Nyugalom'. Természetesen feszített vászonra készült ez is.

Ezt a képet ha megröntgeneznék, egészen más lenne rajta. Egy rózsaszínes-szürkés árnyalatokkal festett absztrakt partszakaszt ábrázolna. Amikor elfogy itthon a vászon-készletem, mindig elgondolkozom mielőtt újra bevásárolok,  hogy mindegyik képemmel elégedett vagyok-e úgy, ahogyan megfestettem. És ha úgy érzem nem, akkor bevásárlás előtt átfestem őket. Ilyen kép ritkán akad, de akad. Még szerencse, hogy megajándékoztam magam egy nagy tubus türkizzel, 'Július' sokat kapott belőle. :) 50x50-es, feszített vászon, akril. 

Ez volt a legelső tenger, amit festettem és emlékszem, hogy előtte még elmentem futni. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a mohadarabkák és fűszálak is rajta lesznek. Út közben gyűjtöttem őket hozzá. Iszonyatosan görbe lett a horizont és utazás során már kagylót is vesztett a kép, így restaurálnom kellett. :D Nagyon közel áll a szívemhez. 40x50-es méretű, s feszített vászonra készült temperával, valamint aquarellel. Sötétben a kagylók és a tenger világítanak. Egy ilyen környezetben pedig el tudnám képzelni 'berendezve':

Echinacea purpurea. Debrecenben a Nagyerdőn találkoztam egy nyári hétvégén ezekkel a bájos bíbor kasvirágokkal és már akkor tudtam, hogy festeni fogok róluk egy képet, jövőre pedig ültetek a kertbe is. A narancsos metál-akril kölcsönöz a képnek nyárias ragyogást, s a nap ki szeretne törni belőle. 50x50-es méretű, feszített vászonra készült, akrilfestékkel és aquarellel. 

A kép, ami nekem jobban tetszett kidolgozatlanabb állapotában, de azért nem állítom, hogy így nem tetszik. Éppen a felhőfestést gyakoroltam ezen az 50x70 méretű, ötszáz tonna fehér akrilfestékkel és négyszázkilencven tonna kék akrilfestékkel díszített feszített vásznon. 

Csöppet sötét hangulatú lett, de olykor nekem is van ilyenem. Csapom-vágom, s az sem baj ha nem kerek a Hold. Ez a kis éjszakai vihar 50x70-es feszített vászonra készült akrillal és metál-akrillal, lilásan ragyog ahogyan a fény uralma alá kerül. 

Mostanában minden nap esik az eső. Amit én imádok, főleg nyáron, amikor az ember feje fellélegzik a le/rázúduló csapadéktól. Ha lepakolom a festőállványt a szabad ég alá, akkor történik ez... ki is tettem az esőre teljes lelki nyugalmamban. Tehát ezen kb. két tonna festék van és a természet lenyomata. Nomeg persze azért ecseteké is... 70x50-es kép, feszített vászonra, akrillal.