'mindennek lelke volt mg'
mikor a gyermek gyermek volt
patak helyett bg nagy folyt akart,
s e tcsa helyett a tengert.
mikor a gyermek gyermek volt
mikor a gyermek gyermek volt
semmirl nem volt vlemnye.
nem volt megrgztt szoksa,
elszaladglt a helyrl, trklsben lt,
s nem grimaszolt ha fnykpeztk.
mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket krdezett folyton:
mirt vagyok n n s mirt nem te?
mirt vagyok n itt, s mirt nem ott?
letnk ezen a fldn nem csupn egy lom?
mindaz, amit ltok hallok s szagolok-nem
csak egy vilg eltti vilg csalka kpe?
tnyleg ltezik a gonosz, s emberek,
akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy n, aki n vagyok,
mieltt lettem nem voltam.
s hogy egyszer n, aki n vagyok
nem leszek mr az aki vagyok.
mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkn a spent,
most megeszi mindegyiket,
s nem csak akkor, ha muszj.
mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen gyban bredt,
sok ember tnt neki szpnek,
most meg csak szerencss esetben.
ltta maga eltt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejteni kpes.
nem tudta elkpzelni a semmit,
mikor a gyermek gyermek volt,
most belefeledkezni csak a munkba tud.
mikor a gyermek gyermek volt,
elg volt neki, ha almt s kenyeret evett,
a bogyk bogyknt hulltak a kezbe,
a friss ditl rdes lett a nyelve,
minden hegycscson mg nagyobb hegycscsra vgyott,
s minden vrosban egy mg nagyobb vros utn.
j rzs volt, mikor a fa cscsn cseresznyrt nylt,
megijedt minden idegentl,
mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lndzsaknt a falnak dobott,
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
