Sziasztok! :) Úgy érzem, hogy időcsapdába kerültem a nyáron, ugyanis most csapott arcul a felismerés, hogy még mindig tele van az oldal tengerpartokkal és olyan festményekkel, amelyek alapvetően nyári hangulatot kölcsönöznek neki. Ezért most úgy döntöttem, hogy megfestem életem első téli képét, s dokumentálom a fázisait - egyrészt egy beadandó kapcsán, másrészt pedig a szórakozás és szórakoztatás kedvéért, hátha Ti is kedvet kaptok! Lássunk is hozzá...

Amire szükségünk van ehhez a képhez: 15 cm átmérőjű, kerek feszített vászon, törlőrongy, víz, paletta (a papír formátumú a legkörnyezetbarátabb), akril festékek, s négyféle ecset.

Egy 11-es és egy 8-as lapos ecsetet választottam, valamint két vékonyabb körecsetet a részletekhez, egy 4-eset és egy 2-eset - utóbbit leginkább íráshoz szoktam használni.

A következő árnyalatok kerültek a palettára: titán-fehér, arctic, cinóber-zöld, payne-szürke, smaragd-zöld, nedv-zöld és sötét türkizkék. (A türkizt később adtam hozzá, ezért nem szerepel a fotón.)

A vászon alapozásához legkiválóbb a 11-es lapos ecset, amellyel nagyvonalakban felvázolom az eget és a hegyeket, ügyelve rá, hogy a vászon felénél lejjebb ne érjen a szürke rész. A titán-fehér és a payne-szürke színt használom - a világosabb részekhez több fehéret keverek.

A kisebb lapos ecsettel megtervezem a festmény többi részét. Ahogy a képen látható, a színek négy részre osztják vízszintesen a vásznat. A hegyek alatt a távolban lévő erdő a sötét-türkiz, a smaragd-zöld és a titán-fehér keverékeiből jön létre. Ha megfigyeljük, a vászon szélén sötétebb a kék, befelé haladva pedig egyre világosabb. Alul nedv-zöldet, s egészen közel a vászon széléhez cinóber-zöldet használok. A havas ösvény, amely a fák közé visz, arctic, illetve egy leheletnyi fehér párosításából születik meg. Figyeljünk rá, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak - ami azt jelenti, hogy ahogy távolodik az út, annál vékonyabb lesz. Az ecset élével fessük meg az ösvényt, apró mozdulatokkal, ahogyan az erdőből 'kinövő' fákat is.

Jöhetnek a közelebbi fák és a részletek! A nedv-zöld az egyik kedvenc zöldem, ugyanis ha vastagon viszem fel a vászonra, egy kicsit a feketébe hajlik - ám mégis sokkal lágyabb annál! A fenyőfák alsó ágait még a kisebb lapos ecsettel festettem, ám ahogyan az ég felé törnek, elvékonyodnak - ehhez már vékony körecsetre van szükség, amelynek a hegyével, finom mozdulatokkal festhetjük meg a fenyő-csúcsokat. A közelebbi fák magasabbak, a távolabb lévők alacsonyabbak legyenek!

Miután a hegyek kissé megszáradtak, még részletesebben elkezdem kidolgozni őket a legvékonyabb körecsetem segítségével. Hogy mélységet adjak nekik, egészen minimális fehéret keverek a payne-szürkéhez, majd a fehéret is vastagabban viszem fel a vászonra. Nem kell sajnálni a festéket! Szép struktúrát ad a képnek, ha néhol vastagabb, néhol pedig vékonyabb a festékréteg.

Ezen a fotón jól látható (s ha rákattintva kinagyítjuk még jobban), hogy eltérő vastagságú rétegekből áll a festmény.

A fehér még nem száradt meg teljesen a hegyeken, ezért bevethetjük ezt a nagyszerű eszközt is, amennyiben birtokunkban van egy hasonló. A festőkés végével óvatosan, körkörös mozdulatokkal kezdjük el masszírozni a fehér festéket. Így még részletesebb, havas hatást érhetünk el.

A fenyők legfelső ágait még egy kicsit dolgozzuk ki a vékonyabb körecsettel. Nem kell a szabályosságra törekedni! A késsel finoman, tetszőlegesen ezekbe is belenyúlhatunk, de ha annyira nem szimpatikus ez az eszköz, akkor nem muszáj. A lényeg, hogy saját magunk elégedettek legyünk azzal, amit alkotunk - hiszen akkor nagy valószínűséggel másnak is tetszeni fog.

A távolban lévő fák közül néhányat magasabbra festek a 4-es körecsettel és a sötét-türkiz szín közreműködésével. Függőlegesen, lentről fölfelé húzom meg az apró vonalakat.

Még egy kis struktúra! Hogy izgalmasabb legyen, a festőkés hegyével csöppet megkapargatom a még meg nem száradt, sötét-türkiz réteget.

A kedvenc fogkefés-trükköm előtt alul a hó kapott még egy kis árnyékot. Sok fehér és minimális türkiz szükséges hozzá - így lesz egy nagyon világos, vibráló kék árnyalatunk, amelyhez ha szeretnénk, még adhatunk egy leheletnyi smaragd-zöldet, hogy misztikusabb legyen. Használhatjuk a 8-as lapos ecsetet és a vékonyabb körecsetek közül is bármelyiket.
A fogkefének van egy olyan különleges tulajdonsága is, hogy havazást tud generálni. Ehhez mindösszesen meg kell mártóznia egy kis vízben, majd egy kis fehér festékben. Figyelem! Tegyünk egy próbát mielőtt a vászonra fröcskölünk vele! Ha túl sok vizet adunk hozzá, akkor híg lesz a festék és szét fog folyni a képen. A mutatóujjunkat helyezzük a fogkefe felső részéhez, majd húzzuk le a sörtéin. Gyengébb húzásokkal kisebb hópelyheket, erősebb húzásokkal nagyobbakat hozhatunk lére. Ezzel a fogkefével a későbbiekben lehetőleg ne mossunk fogat!

Íme! Ha halványnak találunk egy-két hópelyhet, a vékony körecsettel, óvatosan és éppenhogy hozzáérve a vászonhoz, megerősíthetjük őket. Ne használjunk sok vizet ehhez, legyen sűrű a festék!

Tadá! A festményem a 'Porcukros álom' nevet kapta. Remélem tetszett ez a bejegyzés és adhattam néhány technikai tanácsot, vagy ötletet számotokra. Annak pedig még inkább örülök, ha kedvet kaptatok egy kis festéshez! :)