A rusnya macska
(ha nagyobb méretben szeretnéd megnézni, kattints a képekre. :)
A rusnya macska saját tulajdon jószágom, Zsigmond arcképe. A háttér kezdetben egy tengerpartnak indult, nem tetszett, összemostam a színeket, elfordítottam, majd egy kis nassolás után úgy döntöttem, ezen most a macskám lesz. A kép 50x40-es méretű, feszített vászonra készült, akril festékkel. Ezüst-metál akrilt is tartalmaz, így olykor meg-megcsillan bundáján nyakkendője, s az a néhány őszmacskaszőr.

Macska-kaparás
Éppen békésen meditáltam a verandán a kedvenc székemen, amikor egyszer csak kirobbant az Úrnőm a kávéjával (hajnali fél hétkor!) és megint azt a mondatot hallatta velem, hogy 'hát hol van én cicám?' Ilyenkor már tudom előre: valószínűleg az következik, hogy az arcombabámul és tyuntyorog nekem hogy mennyire szép vagyok meg ügyes, azért mert egy széken fekszem és alszom. (Vagyis próbálnék, ha hagyna.) Egyébként nagyon jól esik a dicséret, de ma is éjszakai portaszolgálatot kellett teljesítenem és ott bizony ébren Kell lenni! Mordon professzor is megmondta az egyik Harry Potter könyvben: 'Lankadatlan éberség!'. Most a hetedik kötetnél tartok, a kedvenc szereplőm McGalagony. Nem is tudják ebben a házban, hogy én mennyire intellektuális vagyok, már azon is meglepődnek, ha kinyitok egy ajtót. Mondjuk szerintem az Úrnőm sejthet valamit, különben miért dicsérgetne egyfolytában?
Tegnap átjött a szomszédlyány mert előre is boldog névnapot akart kívánni nekem, de az anyukám elzavarta, nehogy elkapjak tőle valami rühizét. Pedig olyan szép hosszú haja van és kék szemei. Jól van, nem annyira képességes, mint én, dehát könyörgöm, két egyforma ember sincsen, nemhogy macska!
Mostanában nem eszem már annyit. Fogyózom. Ez a fekete bunda egyébként is kezd nagyon meleg lenni. Valamelyik nap itt arról beszélgettek, hogy valamikor az emberek azért ölték meg a fekete macskákat, mert féltek tőlük, meg azt hitték boszorkányok. Hogy élhetnek ekkora barmok a Földön?! Mi csak a boszorkányok segédjei és őrzői vagyunk. Hát komolyan mondom, ha a műveletlenség fájna...! Nem is zaklatom fel magam, mindjárt kezdődik a műszak. És különben is névnapom van.
Valaki másról
Ő itt a macskám, Zsigmond. Testét fényes, fekete szőrzet fedi és zöld szeme sárgás-pirosan világít az ágyam alatt, amikor a házban valaki porszívózik. Ha egyik oldalról megvilágítanám őt, s sziluettje a falra vetülne, gyakorlatilag úgy festene, mint aki megevett egy strandlabdát. Ám kissé zömök testalkata ellenére gyakorta megirigylem az életmódját és rendkívüli nyugalmát, melyből szinte csak akkor lehet kimozdítani, ha ostoba emberek közelednek felé, illetve ha valaki szalonnát fal előtte. Zsigmond kizárólag macskák számára készített élelmek aszpikjába szokott fintort vágni, egyébként nem veti meg sem a trappista sajtot, sem pedig a tejfölöspapát. Az élet számos területén sikeres macska anélkül, hogy különösebben megszakítaná magát: gyógyító terapeuta, masszőr, mágikus macskasegéd, minőségellenőr, portás, titkosügynök, s háztájunk egerei körében közismert pszichopata. Megérzései rendkívül fejlettek, azon túl hogy tisztánlát-, hall, szagol és érez, jóstehetsége is figyelemreméltó. Ezeken a képeken még nem látható, de egy baleset következtében a bal füle kissé kajlává vált, s ezzel alátámasztotta a tényt, hogy ő a reinkarnálódott Vincent Van Gogh.

'mindennek lelke volt még'
mikor a gyermek gyermek volt
patak helyett bőgő nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert.
mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
mindennek lelke volt még,
mikor a gyermek gyermek volt
semmiről nem volt véleménye.
nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről, törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján,
és nem grimaszolt ha fényképezték.
mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én s miért nem te?
miért vagyok én itt, és miért nem ott?
életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem
csak egy világ előtti világ csalóka képe?
tényleg létezik a gonosz, és emberek,
akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem nem voltam.
és hogy egyszer én, aki én vagyok
nem leszek már az aki vagyok.
mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkán a spenót,
most megeszi mindegyiket,
és nem csak akkor, ha muszáj.
mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen ágyban ébredt,
sok ember tűnt neki szépnek,
most meg csak szerencsés esetben.
látta maga előtt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejteni képes.
nem tudta elképzelni a semmit,
mikor a gyermek gyermek volt,
most belefeledkezni csak a munkába tud.
mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,
a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,
a friss diótól érdes lett a nyelve,
minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban egy még nagyobb város után.
jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
megijedt minden idegentől,
mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még.
|