Tavaszi zápor
A festésre és a festéshez szükséges anyagokra is igaz, hogy mindig abból kell gazdálkodni, ami van. Mit tegyen az ember, ha egyszerűen nem tud eljutni a kedvenc kreatív-boltjába, hogy új, tiszta vásznakat vásárolhasson és pótolni tudja a megfogyatkozott festékeit? 1. Addig ne fessen. 2. Keressen egy régi képet, amit a selejtek közé pakolt és fesse le olyan színekkel, amik éppen a rendelkezésére állnak. Nos, ez utóbbi számomra barátságosabb és idegkímélőbb megoldásnak tűnt. Soha semmit nem dobok ki, amiről úgy gondolom, hogy nem sikerült jól, ugyanis az ilyen esetekben mindig jól jön egy teljesen reménytelen ábrázatú vászon!
Tavaly nyáron ugyanezen okból és ugyanilyen elv szerint készült a 'Felhőszakadás' című képem, most pedig a tavasz első záporos napjai ihlettek meg. Ebben az évszakban a természet és az eső színe számomra pasztellesebb, áttetszőbb, finomabb, esése pedig jóval könnyedebb, mint nyáron. 60x80 centis a piktúra, akrilfestékkel készült, vegyes technikával. :)
Szélszilánkok
Ez a 40x40 cm méretű sziklás partszakasz nem volt ilyen színes, egy zöld tengerpart volt az eredeti tervem. Amikor elérkezem arra a pontra - és gyakran elérkezem -, hogy azt gondolom 'ez unalmas', 'ez nem tetszik', akkor valami bekattan az agyamban, és elkezdek belebarmolni. Szétfolyatom a képeken a festéket, előkerül az összes festőkésem, szemügyre veszem a korábbi festményeim palettáit, várom, hogy megérkezzen a 'Na ez a szín hiányzik!' gondolat. Ahogyan ezeket csinálom, folyamatosan kezd kialakulni bennem, hogy mit is szeretnék... s végül valami elképesztően meglepő dolgot látok magam előtt és szeretem ezt az érzést. A Szélszilánkok akrilfestékkel készült, feszített vászonra, egy egészen új technikával, aminek köszönhetően a 'szilánkok' és a sziklák kiemelkedni látszanak a képből. A festmény immáron nincs a tulajdonomban, elajándékoztam. :)
Egy forró nap margójára
Az életem első kiállítását megelőző héten kiváltképp rákapcsoltam a festésre (ezért is van ennyi 'elmaradásom' eme blogon - de lassan utolérem magam). A kiállításról bővebben hamarosan írok... :)
Trópusi hangulat uralja ezt az 50x50-es, kissé újfent absztrakt partszakaszt, amely egyik este keletkezett. Igazán gyors, ám annál élvezetesebb munka volt - talán a forró nyári napok is így szoktak eltelni.
Rejtélyek öble
Eredetileg nem ilyennek készült ez az 50x50-es, színes kis öböl. Sokkal kevesebb színt szerettem volna használni hozzá, viszont nem tetszettek a 'realista' hullámok, így ráeresztettem a csapot. A közepén egy kráter keletkezett, felvált a festék a vászonról, s amikor ránéztem akár azt is gondolhattam volna, hogy kivágom az ablakon. Aztán elkezdtem rá más szemmel nézni, kitöltöttem élénkebb színekkel, s mivel néhol vastagabb festékréteg borítja, végül érdekes struktúrát adott neki a váratlan akció. Mit szűrtem le ebből a tapasztalásból?
Ha a szemétbe dobnád a képed, akkor is fesd tovább, mert nem tudhatod mi fog kisülni belőle.
Lángoló jégmező
Egyáltalán nem terveztem, hogy téli képet festek, mégis valahogy így sikerült. Barátságom a festőkéssel megszilárdulni látszik. Örömömre szolgál, hogy nem csalódtam újonnan kipróbált akrilfestékeim minőségében, s bár elképzelhető, hogy a gatyámat kell majdan rááldoznom, mégis azt hiszem, át fogok szokni erre a magasabb pigmenttartalmú művészfestékre. Szerettem a pentartos tégelyeket, viszont tubusból nyomni még jobban szeretem. Főleg amikor megvadulok. Szóval a jégmező, amit felgyújtottam, 50x70-es méretű (nem kicsi), ne tévesszen meg az aránytalan szerkesztése a kanapé fölé! :)
A bagoly éji röpte
Csillagköddel indult 2019. Kívántam is sok szép mindent, miközben festettem! 50x70-es feszített vászonra készült, akril festékkel természetesen. Élvezet ilyet festeni, hiszen nincsenek kötött formák, s bár egy valóban létező csillagköd ihlette, mégis elképesztő szabadságot adott ez a kép. Ilyen szabad legyen az előttünk álló év is, és kívánom, hogy mindenki csinálja azt, amiben legnagyobb örömét leli! :)
A balerina álma
20x20, akril. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs mit akartam festeni, de nem tetszett, ezért elhelyeztem a kerti csap alatt és ráeresztettem.
Felhőszakadás
Mostanában minden nap esik az eső. Amit én imádok, főleg nyáron, amikor az ember feje fellélegzik a le/rázúduló csapadéktól. Ha lepakolom a festőállványt a szabad ég alá, akkor történik ez... ki is tettem az esőre teljes lelki nyugalmamban. Tehát ezen kb. két tonna festék van és a természet lenyomata. Nomeg persze azért ecseteké is... 70x50-es kép, feszített vászonra, akrillal.
|