Ez a 40x40 cm méretű sziklás partszakasz nem volt ilyen színes, egy zöld tengerpart volt az eredeti tervem. Amikor elérkezem arra a pontra - és gyakran elérkezem -, hogy azt gondolom 'ez unalmas', 'ez nem tetszik', akkor valami bekattan az agyamban, és elkezdek belebarmolni. Szétfolyatom a képeken a festéket, előkerül az összes festőkésem, szemügyre veszem a korábbi festményeim palettáit, várom, hogy megérkezzen a 'Na ez a szín hiányzik!' gondolat. Ahogyan ezeket csinálom, folyamatosan kezd kialakulni bennem, hogy mit is szeretnék... s végül valami elképesztően meglepő dolgot látok magam előtt és szeretem ezt az érzést. A Szélszilánkok akrilfestékkel készült, feszített vászonra, egy egészen új technikával, aminek köszönhetően a 'szilánkok' és a sziklák kiemelkedni látszanak a képből. A festmény immáron nincs a tulajdonomban, elajándékoztam. :)

Balról jobbra haladva: 1. L'infini violet (Végtelen lila) 2. Mademoiselle Matin (Reggel Kisasszony) 3. Páros fotózás rózsákkal 4. Samedi ápre-midi (Szombat délután)

Erős belső késztetést éreztem, hogy az egyik kedvenc helyemről fessek. Ez pedig nem más, mint a végtelen levendulamezőknek otthont adó Provence. A kis méretű vásznak azt hivatottak érzékeltetni, hogy Provence minden apró darabja... egy apró darab nyugalom, harmónia. Lassan több, mint nyolc év telt el azóta, hogy tanulmányi osztálykirándulás jóvoltából egy egészen kis időt tölthettem ott, de szinte még érzem Tourrettes-sur-Loup szappanillatát, látom az azúrkék tengert egy nizzai, virágzó hegyoldalból és érzem a frissen sült, francia bagett ízét a számban. A végtelen levendulamezők ugyan még hiányoznak az élményeim közül, de biztosan tudom, hogy azokat is látni fogom egyszer. :) Tervezek tovàbbi apróságokat kèszíteni, ez még csak a kezdet!

Mielőtt bármilyen rizsába kezdenék e képről, szeretném megköszönni, hogy ennyien érdeklődtök és látogatjátok az oldalam! :) Tudom, hogy mostanában kicsit több időre van szükségem, hogy felkerüljenek a képek, de hogy ennek ellenére is 40-50 körül van az átlag nézettség - ez fantasztikus! Köszönöm! :)

A hanga rét titka egy 60x80-as, termetes méretű vászonra készült akrilfestékkel, s festőkéseim közreműködésével. A késsel festés szabadságának örömét ennél a festménynél kezdtem először megérezni, s azóta is szakadatlanul örömködöm benne. Természetesen fogalmam sem volt róla, hogy ezen a képen virágok lesznek, absztrakt képnek készült, de miután megtörtént az alapozás, tavaly nyári nagyerdei virágélményeim felsejleni óhajtottak emlékezetemben. A zöld-lila pedig az egyik kedvenc színkombinációm!

Az életem első kiállítását megelőző héten kiváltképp rákapcsoltam a festésre (ezért is van ennyi 'elmaradásom' eme blogon - de lassan utolérem magam). A kiállításról bővebben hamarosan írok... :)
Trópusi hangulat uralja ezt az 50x50-es, kissé újfent absztrakt partszakaszt, amely egyik este keletkezett. Igazán gyors, ám annál élvezetesebb munka volt - talán a forró nyári napok is így szoktak eltelni.

A 70x100 centis Sakurát a magenta, a pink és a narancs színek kombinációja ihlette. Valószínűleg már annyira várom a tavaszt, hogy ezért ez a sok rózsaszínes kép mostanság. Amikor megtalál egy színvilág, szeretek sokat kísérletezni vele... :)

Eredetileg nem ilyennek készült ez az 50x50-es, színes kis öböl. Sokkal kevesebb színt szerettem volna használni hozzá, viszont nem tetszettek a 'realista' hullámok, így ráeresztettem a csapot. A közepén egy kráter keletkezett, felvált a festék a vászonról, s amikor ránéztem akár azt is gondolhattam volna, hogy kivágom az ablakon. Aztán elkezdtem rá más szemmel nézni, kitöltöttem élénkebb színekkel, s mivel néhol vastagabb festékréteg borítja, végül érdekes struktúrát adott neki a váratlan akció. Mit szűrtem le ebből a tapasztalásból?

Ha a szemétbe dobnád a képed, akkor is fesd tovább, mert nem tudhatod mi fog kisülni belőle.

Egy igazán 'termékeny' hétvége egyik gyermeke lett ez meleg színű, virágos piktúra. Készítése közben szinte észre sem vettem, hogy odakint tombol a tél. 40x50-es feszített vászonra készült, amely 3D-s kialakításának köszönhetően kiemelkedik a falból, s nem igényel keretezést. :)

70x100 cm-s vászonra tengerpartot festeni több, mint felszabadító! Ez a kép döbbentett rá, hogy az égnek és a tengernek mennyire jót tesz a nagyság. Akrillal készült, három vizsga között. :P

Egyáltalán nem terveztem, hogy téli képet festek, mégis valahogy így sikerült. Barátságom a festőkéssel megszilárdulni látszik. Örömömre szolgál, hogy nem csalódtam újonnan kipróbált akrilfestékeim minőségében, s bár elképzelhető, hogy a gatyámat kell majdan rááldoznom, mégis azt hiszem, át fogok szokni erre a magasabb pigmenttartalmú művészfestékre. Szerettem a pentartos tégelyeket, viszont tubusból nyomni még jobban szeretem. Főleg amikor megvadulok. Szóval a jégmező, amit felgyújtottam, 50x70-es méretű (nem kicsi), ne tévesszen meg az aránytalan szerkesztése a kanapé fölé! :)

Ültettem még egy őszi erdőt és meghívtam bele a hét csakra színeit. 50x70-es, feszített vászonra készült, akril festékkel. :) Az eredetije már születése napján új boldog tulajdonosra talált, viszont ezt a festményemet annyira megszerettem, hogy elkészítettem 70x100-as méretben is magunknak, noha nem lett tökéletesen, mesteri pontossággal ugyanilyen. 

Meleg színekkel örvénylik az Október, hogy nehogy valaki megfázzon a hirtelen beköszöntő hűvös, őszi időben. Nagyon szerettem ezt festeni, a legeslegegyszerűbb ecsetvonásokkal készült, 50x60-as feszített vászonra, akril és metál akrilfestékkel. Ha elérik a napsugarak, meg-megcsillan a fák lombja, törzse, az avar, s egy-két hulló falevél. :)